Kulicska Antal (Budapest)

Az ország első villamosóráit Kulicska cége készítette. Az első ezek közül a Keleti pályaudvar órája volt, de hamar követte sok más is, még az Országházban is az ő általa készített villamosórái mérik az időt. Ez a történet Kulicska Antalról az első magyar villamosóra készítőről szól.

Kulicska Antal 1852-ben született. Az órásmester­séget Budapesten Seewald H. műhelyében 1867 -  1870-ig tanulta, majd Höpfner Gyula órásmesternél folytatta, itt szabadult fel. Már fiatal korában nagy szeretettel foglalkozott a villamos órákkal, e célból hosszabb ideig tartózkodott külföldön is. Miután hazajött műhelyt nyitott.

1877. július l-én a II. kerület egyik csendes pontján, a Corvin-tér 5 sz. alatt igénytelen kis műhelyt nyitott, aki ezzel a vállalkozásával meghonosította a villamos óra gyártását Magyarországon. Először csak villamos órákat készített. Aztán szép lassan önellenőrző órákat is kezdett gyártani. Elsők közt volt az az óra melyet a Keleti pályaudvar számára készített.

Keleti pályaudvar órája

Az 1884. augusztus 16-án, Európa akkor legmodernebb indóházaként megnyíló eklektikus stílusú pályaudvar fő tervezője Rochllitz Gyula főfelügyelő, akinek eredeti tervrajzain is már szerepel az impozáns homlokzati óra. 

Keleti pályaudvar, 1884 (Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei)

A keleti pályaudvar számára szerelte fel az órát egy évi próbára saját költségén. A kísérlet jól bevált s a vasút 7 új állomást rendeztetett be vele, melyek a Budapesten felállított főórához kap­csoltattak. Ezek voltak hazánkban az első villamosóra-berendezések s ezek nyomán kezdettek elterjedni a központilag üzemben tartott jelző és időmutató órák.

Ezek működéséről a Buda és Vidéke, 1894-ben írt is.

Elektromos órák.

' A „Buda és Vidéke“ egyik közelebbi számában megemlítettük azokat az eredményekül, mit Kulicska Antal budai polgártársunk a jó nevű óra művész elért. Abban a helyzetben vagyunk, hogy Kulicska Antal rendszerét a közönséggel megismertethetjük:

Az olyan nagy forgalmú pályaudvarokon, hol a ki- és befutó vonatok egymást érik, olyan lézas munka folyik, a melyet a nagy közönség nem látván, alig képzelhet el. A vonatok pontosan perezre indulnak, perezre érkeznek és igy minden dologgal pontosan perezre kell elkészülni, mert különben zavar áll be; ennélfogva rendkívül fontos, hogy a pályaudvar minden zugában tudni lehessen pontosan, hogy hány óra, illetőleg vasúti nyelven szólva hány perez.

Ennek a kérdésnek a megoldása nem olyan egyszerü mint első pillanatra látszik, mert tapasztalás szerint 40-50 szerteszét levő közönséges órát pontosan együtt járatni majdnem lehetetlen.

Az összes órák együtt járásának nehéz kérdését igen szépen oldották meg a m. á. v. keleti pályaudvarán, a rohamos léptekkel haladó technikai tudományok egyik vívmányának a központi elektromos óra berendezésnek létesítésével, a mely berendezést a következőkben ismertetjük meg t. olvasóinkkal:

Az állomásfőnök irodájában egy igen finoman készített másodperezmutatós inga óra van felállítva, a mely az egész rendszert mintegy dirigálja és ezért központi órának neveztetik; ennek az órának szomszédságában egy elektromos telep van elhelyezve, melynek vezető drótjai a központi órán át menvén, körül futják az egész pályaudvart, úgy, hogy abban a pillanatban, a mikor a központi óra másodpercz mutatója a 60-ra érve egy rugót megérint és ezzel az említett fővezeték két végét összekapcsolja ebben az egész pályaudvart körülfutó vezetékben egy pillanatig tartó elektromos áram fut át.

A közönség czéljaira szolgáló, valamint a hivatalos helyiségek mindenikében egy-egy elektromos mellékóra van helyezve, melyeknek vezető drótjai a fentebb említett fővezetékhez kapcsolvák, úgy, hogy az elektromns áram ezeken az órákon is átfusson. Ezekben a mellék órákban tulajdonképeni óra szerkezet nincsen, hanem azt egy elektromágnes (a vezetődróttal becsavart lágy vas darab, mely az elektomos áram átfutásakor mágneses tulajdonságot nyer) helyettesíti, amely az elektromos áram átfutása pillanatában a horgonyt magához rántván, a mutatóba kapcsolt fogas kerekek egy foggal, illetve a mutatót egy perczel tovább rántja. Az elektromns áram átfutásban mérhetlen gyorsasággal történvén, a mutatók ugrása az összes órákon ugyanabban a pillanatban történik, vagyis az összes órák mindig pontosan ugyanazon időt mutatják. - Mint a fentebbiekéül látszik, ezek az órák nem járnak, hanem perczről perezre ugornak.

 

Ez után sorra jöttek a megrendelések, fő megrendelője volt a Magyar Királyi Államvasút, de készített órákat  a Magy. kir. Dohánygyár és számos városi, állami és községi közüzemnek.

 

Levélpapír fejléce

1894-ben az Országos Iparegyesülettől új ipari eljárás és egyes, eddig Magyarországon még nem gyártott iparcikkek készítésének meghonosításáért, valamint ipari munkásságának jelességéért kap elismerést.

Az 1898. évi ezredéves jubileumi országos kiállításon kiváló precizitású villamos óráival ezüst érmet, az ipari téren szerzett érdemeiért dicséretet nyert. 

Így írtak róla a kiállítás eredménye lapjain.

Kulicska Antal, budapesti elektromos órakészitő, a magyar kir. államvasutak szállítója. A kiállításon hatvan mellékóra üzemben tartására hivatott elektromos központi óraberendezést mutatott be, másodpercz-ingával ellátott úgynevezett normalórával, mely külön futóművel és úgynevezett váltakozó áramú kontaktussal birt.

Nemzetközi viszonylatban is számos kitüntetésben részesült, így többek között a turini 1898. évi nemzetközi kiállítás vezetősége ezüst éremmel honorálta az érdemes iparos gyártmányait.

Legnagyobb sikerét mégis a párizsi világkiállításon 1900-ban érte el, ahol a legnagyobb külföldi cégeket előzte meg gyártmányainak kiválóságával, melyért ezüst díszéremmel honorálta a külföldi versenytársakból összeállított zsűri.

A párizsi világkiállítás egyik ezüstérme, 1900

1906. évi millenáris kiállításon ugyancsak ezüstérmet nyert kiállított óráiért.

Az Országház órái 

Az Országház óráinak megtervezésére nem írtak ki pályázatot, hanem egyenesen Kulicska cégére bízták. A 112 elektromos órából álló rendszert egy központi órával szabályozták. Ahelyett tehát, hogy néhány alkalmazott naponta végigjárta volna a legnagyobb tereket és irodákat, újra és újra felhúzva és megkísérelve a lehetetlent, pontosan és főleg egységesen beállítani őket, az összes villamos órát egyetlen központi berendezés vezérelte, amely eredetileg a könyvtár földszinti helyiségében volt elhelyezve.

Központi óramű és vezérlője (forrás: Országgyűlési Múzeum)

Ez az óra egyetlen felhúzással 8 napig volt képes önállóan járni, majd percenként elektromos jelet küldött a főrendi- és a képviselőházakban elhelyezett másodlagos óráknak, amelyek aztán a további áramkörökbe kötött óráknak továbbították a jelet. Bár volt ahová csak 4 másodperc alatt jutott el az újabb perc híre, pontosságuk, megbízhatóságuk, a központi vezérlésnek hála, így is felülmúlt minden más lehetséges megoldást. Ez volt a kor legmodernebb órarendszere.

1909-ben Lőw Sándor órás és ékszerésszel, Thorockai gróffal (Thorockai és Társa villamos óra és mechanikai gyára) együtt 500 000 korona alaptőkével, megalakították a Magyar Óragyárak Egyesült Részvénytársaságát. Céljuk, hogy összefogják a hazai inga órák, villamos órák és rokon ipari és mechanikai cikkek nagyipari gyártását.

Kulicska Antal 1910. augusztus 15-é hunyt el.

Fia ifjabb Kulicska Antal édesatyja műhelyében foglalatoskodott és ő vette át a műhely vezetését melyet édesapja szellemében vezetett tovább. 

1927-ben a cég 50 éves jubileuma alkalmából így írtak róla a Műszaki Kereskedők Lapjában

ifjabb Kulicska Antal édesatyja műhelyében foglalatoskodott, akinek halála után átvette a műhely vezetését és nagynevű atyja szellemében vezeti ma is, főként a műszaki kereskedők bekapcsolásával, vállalatát. A szakma pedig változatlan hűséggel ragaszkodik e jobb napokat látott céghez, mert egyrészt érdekeit mindenkor megvédve látja, másrészt azért, mert amit Kulicskáék készítenek az ma is olyan kiváló gonddal van készitve és éppen olyan prima, mint volt a régi jó időkben. Ezt igazolja az a tény is, hogy az ország összes műszaki kereskedőin kívül — főként villamos órákban — állandó megrendelői sorában megtartotta a Magyar Királyi Államvasutakat, Déli Vasutat, Magy. kir. Dohánygyárakat és számos városi, állami és községi közüzemet, joggal tartják tehát a céget úgyszólván az egyedüli villamos- óraspecialistának.

 

 

Hirdetés az Elektrotechnika lapjain, 1910

 

Hirdetések

Hirdetés a Fővárosi lapokban, 1929

 

Hirdetés, Magyar kereskedők lapjában, 1930

 

források:
Magyar órások Szaklapja 1910. 17. szám
Buda és vidéke, 1894 február 25. / 8. szám
Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar, 1898
Békés, 1909. április 11. / 15. szám
Műszaki Kereskedők Lapja, 1927. július 1 / 13. szám
Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Műszaki Kereskedők Lapja, 1927 (9. évfolyam, 1-24. szám)1927-07-01 / 13. szám
Elektrotechnika, 1910 (3. évfolyam, 1-24. szám)1910-09-01 / 17. szám
Ország-Világ, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)1902-10-12 / 41. szám

https://petegabi.blog.hu/2020/03/25/a_keleti_pontos_ido
https://lechnerkozpont.hu/cikk/135-eve-nyitott-meg-a-keleti-palyaudvar
https://fortepan.hu/
https://www.parlament.hu/web/orszaggyulesi-muzeum/kozponti-oramu