Zoller Xavér Ferenc (Sopron)

 

Egy haladó szellemű órás, aki forradalmi gondolataiért még börtönben is ült. Ez a bejegyzés Zoller Xavér Ferenc órásról szól.

Zoller Xavér Ferenc 1738-ban született a Beirlingenben. Apja a bádeni herceg udvari órása volt, valószínű tőle tanulhatta meg az órásmesterség alapjait. 30 éves korában 1768-ban telepedett le Sopronban. Valószínűség szerint már nős emberként érkezett, mert a házasultak anyakönyvébe esküvője nincs bejegyezve. Zoller munkáját szerény keretek között kezdte, szorgalmával és becsületes munkájával azonban csakhamar megnyerte a várost, úgyhogy 1771-ben polgárjogot kapott. 1773-ban már mint „szószóló” tagja volt a város vezetőségének is.

Szorgalmas munkával rövidesen nagy vagyonra tett szert, a régi Hátsó-kapunál négy háza is volt s általában nagy „házépítő” hírében állt. Közismert építészi szaktudása késztette a magisztrátust arra is, hogy 1786-ban megbízta a városi építkezések ellenőrzésével, "mely föladatát éveken át megelégedésre látta el".

Sopron látképe F. B. Werner és J. C. Leopold rézmetszetén, 1750 körül

Valószínű, hogy az órás céh megalakítását is Zoller sürgette. 1776. július 28-án jöttek össze az órások és két városi hivatalnok jelenlétében megalapították önálló céhüket. Csak két mester volt jelen, Baumgartner és Zoller. Az így megalakult céh mesterkönyvét eztán példás pontossággal vezették. Megtudjuk belőle, hogy nemcsak soproni lakosok, hanem messze föld mesterei is beléptek a céhbe. Faik Ferenc Szombathelyről (1801), Malvolay Ferenc Károly városból (1802) és Merschlach Péter Zágrábból (1817). Pontosan feljegyezték a remekelést is, sőt megdicsérték a jeles munkát. Az inasokat négy és fél évtől három esztendeig terjedő időtartamra szegődtették. Ferenc kényes volt a céh hírnevére az újonnan jelentkezőkkel szemben és feltételezhető, hogy megválogatta kik nyerhettek felvételt.

Az újdonságok iránt bizonyára fogékony ember lehetett, de legalábbis kísérletező kedvű. Utóbbit bizonyítja, hogy a városfalon kívül kis házikóját habánfedéllel (csépelt szalma, mogyoróvessző, sárgaföld és homok keverékéből elkészített tetőfedő anyag) látta el és kísérletképp felgyújtotta. Teljes a siker: a kunyhó nem égett le. A szerencsés tűzpróbának nagy híre ment. A város értesítette róla a helytartótanácsot, a Magyar hírmondó, az első magyar nyelvű hírlap is említi.

Brennbergi szénbányászat

A hagyomány szerint 1753-ban, egy birkapásztor, (más források szerint egy szögkovács), jött rá, hogy a város mellett egy gazdag szénlelőhely található, amikor tüzet gyújtott és lángra kapott egy széndarab. (A “brennender berg” németül „égő hegy”, ebből született a Brennberg, majd a Brennbergbánya elnevezés.)

Az 1786-ban az elfeledett brennbergi szénbányára hívja fel a figyelmet, és bár nincs rá adatunk; lehetséges, hogy éppen az akkori nagy soproni építkezések terelték Zoller figyelmét a szénre, melynek ismeretét nyugatról hozta magával s feltételezhető, hogy ő hintette el a hat évvel később megkezdett szénnel való mész- és téglaégetés gondolatát Sopronban. Az ugyanis, hogy Zoller egész bányászatát az akkoriban megindult iparosságra alapozta, messzemenő következtetésekre ad lehetőséget

Nagy propagandát fejtett ki, hogy megkedveltesse a szén használatát. Így érte el, hogy a soproni iparosok, kik rövid idő alatt berendezkedtek a szénre, mind több és több szenet követeltek tőle, Zoller azonban ennek ellenére sem találta meg számítását, ráfizetett a termelésre s így munkáját, mely alig egy évig tartott, 1787-ben beszüntette. 

Kétségtelen, hogy Zellernek sikerült népszerűsítenie a szenet Sopronban s ezzel nagyban hozzájárult, hogy pár évvel később, 1793-ban már komoly kezekbe kerül Brennberg s indul meg a szakszerű bányászkodás, mely az ország egyik legjelentősebb bányája lett.

 

Brennbergi szénbánya

Mesterfokú szabadkőműves volt a monyorókeréki szabadkőműves páholyban. Haladó szellemű, szabad gondolkozású, fölvilágosodott ember volt, amit a korabeli polgárok nem néztek mindig jó szemmel.

Fölforgató „jakobinus” híre természetesen rövidesen Bécsbe jutott, s a minden forradalmi gondolattól irtózó udvari kancellária 1792. szept. 27-i levelében elrendelte az ügy haladéktalan kivizsgálását.

A kihallgatáson az összehívott tanúk egyöntetűen azt vallották, hogy Zoller az ágfalvi templom restaurálási munkáinál, illetve a gazdasági bizottságban azt mondta a parasztoknak, amikor a polgármester munkára serkentette őket, hogy „jól teszik, ha nem robotolnak” s „bolondok lennének, ha teljesítenék a robotot, hiszen saját munkájukat is el kell végezniök” és „jó lesz, ha már mind egyformák leszünk!” Vallották továbbá azt is, hogy Zoller azt is mondta, „hogy ha nálunk is kitörne a forradalom ami be is fog következni — egyszerre minden másképp lenne!” — „Mert mi is úgy tehetnénk, mint a franciák és Sopronban minden a feje tetején állna, akár Franciaországban!”

A tárgyalás során sokakat meghallgattak. Végül Zoller bemutatott egy levelet, melyben 25 előkelő soproni polgár, városi tanácsos stb. igazolta, hogy Zoller példás, hasznos és értékes polgára a városnak, kit meg kell becsülni annál is inkább, mert az ellene fölhozott rágalmak rosszakaratú, irigy vádaskodások csupán, melyeknek nem szabad hitelt adni!

Mindezeket összevéve a bíróság végül ápr. 17-én Zoliért „nyolc napi polgári börtönre” ítélte, mert bár az eljárásnak nem sikerült bi­zonyítani sem a helyet, sem az időpontot, ahol és amikor Zoller a kijelentéseket tette, sőt maguk a vádak sem igazolód­tak be, mégis, mivel az idők nem alkal­masak ilyen kijelentésekre és hogy a vádlott a jövőben mérsékelje magát s vigyázzon, mit beszél — mondja az íté­let — szükséges a büntetést meghozni.

Házasságából egyébként négy gyermeke született Mária Klára, (1772), Anna Mária (1773), Mária Borbála (1774) és Ferenc Xavér József (1776.)

Zoller Xavér Ferenc 1800-ban hunyt el.

Órák

Zoller Ferenc mint órás szakmájában nagy hírre tett szert s kitűnő óráit az egész Dunántúl ismerte. 1772-ben készített „gyönyörű rokokódíszes, hatalmas állóórája, melyet Sedelmayer festő aranyozott”, az egykori városházát díszítette, s a kismartoni irgalmasoknak és szombathelyi domonkosoknak is szállított állóórákat.

A régi városháza terme a rokokó órával, 1957 (forrás: Soproni szemle, 1957)

A városházi óra hármas tagozású barnára pácolt fa anyagú, gazdag faragással és aranyozott
díszítéssel. Fehér zománcú számlapon római számok, alatta ugyancsak fehér zománcú alapon
külön az évszám (számlap felett) és külön a mesterjelzés (számlap alatt). 322 cm magas.

Zoller állóórája ma a Soproni Múzeum ékessége (forrás: Dr. Pritz István: Régi magyar órák)

Különösen híres volt a szombathelyi papnevelő számára készített nagy órája, „melynek óralapja fölött egy háromszögben szem volt látható, mely az inga minden lengésekor fordult egyet, valósággal kacsintott"

A szeminárium állóórája korábban a soproni ferences rendházban mutatta az időt. A rendház bezárásakor az óra visszakerült készítőjéhez, Zoller Xav. Ferenchez, majd a kispapok visszatértekor, 1791-ben Schulmann Kristóf – Szily János püspök megbízásából – felkutatta, és megvásárolta.

Árára vonatkozólag Zoller így nyilatkozott: 

„Ezt az órát már mások is meg akarták venni, de nem adom oda 60 forinton alul, ezért azonban szekrényével együtt odaadom. A ferencesektől 100 forintot kaptam érte.” 

Az óra ma a Szombathelyi egyházmegyei könyvtárban tekinthető meg.

(Forrás: konyvtar.martinus.hu)

 

Az óra egy magas, kétrekeszes faállvány tetején áll, kinyitható ajtó mögött. Az óralap több egymásra épített fémlapból készült: fent Isten szeme, alatta ezüstözött lapon római számok, valamint az óralap készítőjének neve: Havery Zöller, Oedenburg. A díszített hátsó lemezen a sarkokban zománccal festett rózsák láthatók.

(Forrás: konyvtar.martinus.hu)

 

Utazóóra

 

Utazóóra, a felirat: "Xaverius Zoller Öedenburg No:91"

A szerkezet

Egy másik aranyos kis óra, formája hasonló az előzőhőz, de a szerkezet itt valószínű más lehet. A kulcslyuk itt ugyanis a számlap felől van.

Az 1936-os soproni órakiállításon szerepelt az alábbi szekrényóra melyről fotót is közölt a Soproni Szemle.

Szekrényóra, 1780 körül

"Négy aranyozott bronzlábon nyugszik, tetején, a négy sarkon egy-egy aranyozott bronzurna, középen copfstílusú, aranyozott bronzfogantyú. Finoman vésett, veretes, tőzön aranyozott rézelőlap fehérzománcú számlappal és e fölött három kisebb körlappal (járás, ütés, ismétlés szabályozására). 58 cm magas. Jelzése: Franc: Xav. Zoller Öedenburg. 1780 körül. – Holl Jenő dr. vasúti üzletigazgató tulajdona."

Forrás:

Búvár, 1936 (2. évfolyam, 1-12. szám)1936-09-01 / 9. szám
Historia, 4. évfolyam (1931.)1- 2. szám Két nyugatmagyarországi órás céh
Soproni Szemle, 1966 (20. évfolyam, 1-4. szám)1966 / 2. szám
Csatkai Endre: Az évszázados soproni tűzoltás
Gerald Schlag: A monyorókeréki „Az arany kerékhez" szabadkőműves páholy 1776 és 1786 között
Géfin Gyula dr.: Adalékok Sopron művészettörténetéhez. / II. A szombathelyi szeminárium állóórája.
Faller Jenő: A brennbergi szénbányászat úttörői. II. Zoller (Xavér Ferenc) (1738-1800)
Dr. Pritz István: Régi magyar órák
Kép Sopron multjából. 1941. V. évfolyam 2. szám
Csipkés Kálmán: Soproni órakiállítás. (1937)


https://www.uhren-muser.de/en/44313/xavertius-frantz-xaver-zoller-oedenburg-no-91-
https://watch-wiki.org/index.php?title=Kategorie:Bildgalerie_Uhrenmodelle_Zoller,_Franz_Xaver
https://ezazelso.blog.hu/2020/11/28/az_elso_magyar_koszenbanya
https://www.dorotheum.com/de/l/7396345/
https://www.abebooks.com/art-prints/Gesamtans-Semproniu-Oedenburg-Sopron/22873559243/bd
https://www.magyarkurir.hu/hirek/alljunk-meg-egy-konyvtari-latnivalora-alloora-szombathelyi-egyhazmegyei-konyvtarban
https://www.martinus.hu/hirek/9982/alljunk-meg-egy-konyvtari-latnivalora-alloora-a-konyvtarban