Rill Imre (Budapest)

Óragyűjteménye az egyik legszebb volt. Álma egy Budapesti Óramúzeum megalapítása volt, melyhez saját gyűjteményét is felajánlotta. Ez Rill Imre és az egykori legrégebbi óráscsalád története.

Rill Ágoston (1850-1907) nagyszebeni polgár szülők gyermekeként született. A kolozsvári Husznik János nagynevű órásmesternél kitanulva a szakmát, Magyarországra telepedik. Az 1870-es évek elején nyitotta meg aprócska órásműhelyét Keszthelyen. Az órások számának növekedése és a vevőkör csökkenése miatt a műhelyt Veszprémbe költöztette. 

1885 júliusában Keszthelyre tartott és Tapolca közelében közel 3600 Forint értékű órát loptak el tőle. A Veszprémi Független Hírlap így ír az esetről:

Nagy szerencsétlenség érte Rill Ágoston helybeli órást e hó 13-án. Körülbelül 3500 frt értékben arany és ezüst zsebórákat vitt eladás végett saját egy- lovas fogatán, és a kocsin csupán maga ült. Az értékes tárgyak a kis kocsi hátuljában a kasban jól el voltak pakolva egy kis ládában, rajtuk abrakos zsák és széna. Midőn Kapolcsot elhagyva, Tapolcza felé hajtott volna, a kocsiban az állom kissé elnyomta, ekkor már esti 9 óra felé volt az idő. Valamely pásztorféle ember megsejtette a szendergő utast és ügyesen a kocsi hátuljáról mindent lehányt, azt nem is sejtve, hogy a két ládában, melyet szintén elvitt, minő nagy érték van. — A károsult majd eszméletét vesztette, midőn ezen nagy csapást felfedezte, rögtön a legközelebbi csendőrállomáson tett jelentést, — azonban még eddig semmi nyom. 

- Veszprémi Független Hírlap, 1885 július 18.

Az órák sajnos nem kerültek elő.

1887-ben Budapestre költözött, majd 1894-ben üzlethelyiséget bérelt a szociális Missziós Társulattól a Krisztina körúton.

Rill Ágoston öt gyermeke közül mindhárom fiúgyermeke órás lett. Rill Gusztáv (1873-1929) Brassóban, Rill Ferenc (1875-?) Nagyszebenben, Rill Imre (1880-1967) Budapesten folytatta a mesterséget. 

Rill Imre a mesterség fortélyait 1895-1898 között édesapjától tanulta. Párizsban és Bécsben végzett gyakorlatszerzés után 1901-ben átveszi édesapja Krisztina körúti műhelyét.

Fiatal korától kezdve elkötelezetten gyűjtötte a különleges darabokat. Hogy hogyan jutott hozzá némelyik darabhoz arról így mesélt:

"Belföldön és külföldön gyűjtöttem; régiségkereskedőktől, órásoktól. Leginkább: Budapest, Pozsony, Sopron, Brassó, Nagyszeben, Kőszeg, Bécs, Grác, Innsbruck voltak kedvenc helyeim. Órákat kellett megvásárolnom, javítanom, más vereteket vásároltam, hogy egyes ritka darabhoz juthassak. A legtöbb esetben ellenszolgáltatásképpen tokaji bort, csokoládét, cukorkát, szalonnát, kolbászt, sőt pénzt is adtam. Pld.: egy pár mutatót Bécsben 2 üveg tokaji borral honoráltam. Nagyon fáradságos volt a gyűjtés,mert nem mindenütt adtak szívesen, de megérte, legalább van látszatja 47 évi fáradságos munkámnak."

A Magyar óra és Ékszeripar 1941-es cikkből képet is alkothatunk arról mit is rejtett Városmajor utcai emeleti lakása.

"A kiállított tárgyak teljesen betöltik a lakást. A hall, az ebédlő és hálószoba zsúfolva szebbnél-szebb muzeális anyaggal. Oly kitűnő elrendezés, átformálás látható, a néző szinte valóban múzeumban képzeli magát. Csak itt-ott bukkan elő egy-egy szobabútor, festmény vagy kép, amely a lakás voltát sejteti. A mintegy 25—30 darab antikóra a hallban nyert helyet. Valamennyi kifogástalan, restaurált állapotban. Ó-német órák, amelyek többnyire budai és óbudai mesterek műve. Biedermeier órák finom vékony fa- és alabástromoszlopokkal, zeneművel. A kis amorettek műhelyével a „Schleifer és Schmied” óra. 

Empire órák (forrás: Új idők, 1937)

Empire órák a maguk eredeti szépségükben. Egyike a legszebbeknek Zrínyi Miklós kirohanását ábrázoló aranyozott bronz antikóra üvegbúra alatt. Említésreméltó az a képes rámás óra, ahol a képen festett patak vízesését „valódi” vízesés érzékelteti. Az ebédlő és háló, ahol csak egy kis hely is van, tele rakosgatva a hatalmas, majdnem 1 méteres fehér karton ívekkel, amelyekre felerősítve vannak a gyűjtemény különféleségei. Általában mindenfajta korabeli mutatók. Óra-, perc-, másodperc-, dátum-mutatók. Mind az órásipar legszebb remekei. A 300—400 darab mutató között vannak a XVIII. századból valók is, amikor még eléggé primitív kidolgozást kaptak. 

Mutató gyűjtemény (forrás: Új idők, 1937)

A 350 darabból álló ingagyűjtemény nagyon érdekes és tanulságos. Találhatók öntött, vert, áttört ingák, aranyozva a maguk eredetiségében. Az idő legkülönfélébb jelképes ábrázolásával ellátott ingalencsék; napóra, homokóra, napisten, bagoly, csillagövi állatok stb. Igen figyelemreméltó az 1780-as évek bronz ingalencséje. Nagyon féltett darab az az inga, amelynek kétszerdomború üveglencséje között jelképes virágcsokor plasztikusan foglal helyet. Legimpozánsabb gyűjtemények közé tartozik a 130 darab. orsójárat-híd (Spindelkloben), amelyek a kézművesipar kiváltságos remekei. Többnyire különböző nagyságúak, finoman, aprólékosan áttörve, tűzben aranyozva, értékes gyűjteménynek látszik. 

Díszes ingák (forrás: Új idők, 1937)

A kulcsgyűjteménye 150 darab Antikóra-, zenemű-, falióra- és a legkülönfélébb zsebórakulcsok sorozata. A zsebórakulcsok feje igen változatos: van buzogány, balta, ökölbe szorított kéz, fokos, kutyafej alakúak, különböző ékkövekkel kirakva, 14 és 18 karátos arany foglalatban. Antik órákat díszítő veretek, öntvények, vésések 600 darabos mennyisége között megtalálni valamennyi kor és stílus kézmű remekeit. Ó-német órák bronz fogantyúi, aranyozott lángok, lábak és a számlapokat díszítő sarkok, díszreifok, valamint ingaórák díszes és egyszerű csigái, úgyszintén magyar, osztrák, román és bolgár címerek veretei mind a gyűjtemény díszei."

A Gyűjtemény egy részét az Iparművészeti Múzeum 1925-ben rendezett "Az óra kulturhistóriája" kiállításon is megcsodálhatta a közönség. A Nemesfémipari közlöny így ír Rill bemutatott anyagáról:

Külön említésre méltó a résztvevők közül Rill Imre kar­társunk 26 darab régi órájával, valamint Empire- és Biedermeier ­órák, kulcs, veret, inga és mutató gyűjteményével. Kivételes erénye Rill kartársunknak ez a kis gyűjteménye, amellyel oly lelkesen és hittel szolgálta a célt. Szereti hivatását és tisztelet­ben tartja a megszentelt hagyományokat. Lelkes csatlakozá­sáért szeretettel üdvözöljük.

-  Nemesfémipari Közlöny, 1925 május 15.

Az óra számlapok némelyikén ilyen felírások szerepeltek:„Mathias Schwartz in Ofen”, „Johann Kerbach in Alt-Ofen”, „Fianz Xaver Rummel”, „Peter Paul Hueber in Ofen”.

Rill Imre zsebóra (Giczi Ádám gyűjteménye)

Óramúzeum

1922 körül elvető­dött a bécsi óramúzeumba. Ekkor született a gondolat, miért ne lehetne ilyent Buda­pesten is felállítani? Innentől kezdve leglelkesebb előmozdítója volt volt ennek az ügynek.

A harmincas években újra terítékre került a Budapesti Óramúzeum ügye. A fővárosi órás ipartestület vette kézbe az ügyet. Elhatározták, hogy órások s éksze­részek adakozásából alapítják meg a múzeu­mot. Az órásmesterek évi tíz pengőt adnának a múzeum céljaira, a jobb módúak többet. Számításuk szerint ebből az összegből 4-5 év alatt legalább 200 órát vásárolhatnak majd. A múzeum igazgatójának gróf Berényi János műgyűjtő amatőr órást szerették volna megnyerni.

Rill Imre akkor 20 órával, 300 antik ingával, 160 óraverettel, mutatókkal és kulcsokkal egészítette volna ki az múzeum leendő anyagát.

Több kiállításon is bemutatta gyűjteményét, szakmabelieket és laikusokat is meghívott lakásába, hogy megmutassa milyen darabokkal lehetne megnyitni az óramúzeumot. Kiterjedt levelezést folyatott Budapest magas rangú vezetőivel még az 50 években is.

Rill Imre gróf Berényi Jánossal beszélget, 1935

De mégsem sikerült meggyőznie a városvezetést. 1967-ben 87 éves korában aztán örökre lehunyta szemét és vele együtt az az álom is veszni látszik, hogy Budapesten valaha lesz Óramúzeum.

Halála után Rill Egon (1913-1974) vezette az üzletet és ennek halála után  Rill Géza (1911-2001) vette át a boltot egészen 2001-ig . Évtizedekig eljárt Pannonhalmára a bencés rend óráinak karbantartása és javítása miatt. gróf Teleki Pálnak, Kosztolányi Dezsőnek, Honthy Hannának, Apáti Imré­nek, Márai Sándornak, Ferencsik Jánosnak is javította kar és zsebóráit. Idős korára aztán már csak apróbb munkákat vállalt. 

Nyolcvanévesen új szakmát tanult, gombaszakértő lett. Így már nem csak órát hanem gombát is vittek a Krisztina körúti kis üzletbe.

Rill Géza a Krisztina körúti üzletében

Kirakatban látszanak a mutatók, 1996

Kirakatrészlet, 1992 (Fotó: ifj. Durkó Zsolt)

Órakulcsok, Mutatók és ingák a kirakatban, 1992 (Fotó: ifj. Durkó Zsolt)

2001-es halálával megszűnt a magyarországi Rill órás-dinasztia. Vajon mi lett a sorsa a gyűjteménynek? Egyelőre nem tudom. De remélem nem hagyták veszni.

A bolt helyén ma a Csészényi kávézó van. Egyik falán emlékfal tiszteleg az egykori órásdinasztia előtt. Órásoknak és órakedvelőknek kiváló hely a találkozóra.

(Fotó: Csudai Sándor - We Love Budapest)

Források:

Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)
Magyar Óra és Ékszeripar, 1943-04-15 / 8. szám
Pesti Hírlap, 1885. július 20. / 197. szám
Ferkai András: Üzletportálok - A mi Budapestünk (Budapest, 1996)
Veszprémi Független Hirlap, 1885 július 18. / 29. szám
Nemesfémipari Közlöny, 1925 május 15. / 10. szám
Magyar Hirlap, 1934. május 9 / 104. szám
Magyarság, 1935. január 17. / 14. szám
Nemzeti Ujság, 1937. január 14 / 10. szám
Magyar Óra és Ékszeripar, 1937 október 15. / 20. szám
Uj Idők, 1937 (43. évfolyam) A budapesti óramúzeum
Magyar Napló, 1992 január 24 / 2. szám
Kurír - reggeli kiadás, 1997. október 22 / 289. szám
Geri Ádám: Rill time