Híres magyarok órái

Hírességek személyes tárgyai mindig is különlegességnek számítottak a gyűjtők körében. Így van ez az időmérőknél is. Nézzük milyen órái voltak hazánk nagyjainak.

Petőfi Sándor zsebóráját 1917-ben Weber Lajos, a Leszámítoló Bank alkalmazottja vásárolta Pesten, a Dob utcában egy fehéregyházai szász menekülttől, aki azt apjától örökölte. 

"A Petőfi-relikvia felfedezője, aki különben porcelánok gyűjtésével foglalkozik, mindenekelőtt bemutatta a kis, barna bőrtokba zárt órát. Az óra duplafedelű lapos, ezüst ampir Spindel óra. Eredetileg teljesen recézett volt, a kopástól azonban a domborulat felé lekoptak róla a rovátkák. A cimlapján szabad szemmel alig olvashatóan a következő felirat van bevésve: ’Petőfi Sándor 1848. márc. 15.’ A túlsó oldalán még apróbb betűkkel: ’Szemere B. E.’ A készitő neve belül van: ’In Franşois Bauette et Comp. Geneve.’ A címlap felirata szerintem csak rövidítés, ahelyett, hogy Petőfi Sándornak. A hátulsó oldal értelmét valószínűleg így kell magyarázni: Szemere Bertalan emlékül. A készitő nevénél a ’In’ csak rövidítés Jean helyett.” 

Weber húszezer koronát kér az óráért a Petőfi-Háztól, de nem kapja meg a kért összeget. Ferenczi Zoltán megtekinti az órát, és nem tartja kizártnak, hogy valódi: „Nehézségek csak a körül vannak, hogy Szemere Bertalannak semmi különösebb oka sem lehetett arra, hogy Petőfinek egy drága ezüstórát adjon ajándékba. Március 15-én, amely napról az ajándékozás keltezve van, Petőfi Pesten volt, Szemere pedig Kossuthtal Pozsonyban. Kossuth egyáltalán nem helyeselte Petőfiék pesti működését és Szemere valószínűleg egy nézeten volt vele. ... Azonban egy év múlva Debrecenben már megünnepelték március tizenötödikét és nincs kizárva, hogy Szemere Petőfinek, a köztársaság hívének ekkor adta volna az órát.” 

- Pesti Napló 1918. febr. 21.

Azóta azonban nincs nyoma ennek az órának. Hogy a háború vagy a történelem viharai hova sodorták nem tudjuk. Egy másik zsebóra is keringett egy ideig a sajtóban amit Petőfinek tulajdonítottak. 

"1970-ben Bors Lajos szolnoki általános iskolai tanár óragyűjteményébe egy ritka óra került. Még abban az évben levelet kapott egy ajkai gyűjtőtől, hogy van számára valami különlegesség. A zsebóra Duval francia mester műhelyének 372-ik példánya. Párizsban az 1820-30-as években készült. A finom szerkesztésű ezüsttokban elhelyezett orsójáratú szerkezet minden része cizellált, dúsan aranyozott. Az óra tokjának külső hátán olvasható vésés szövege így hangzik: „Emlékbe Sándornak Petrovicné”.

A ritkaságnak számító remekművet előző tulajdonosa 1905-ben 30 koronáért vásárolta Kiskőrösön egy akkor körülbelül 60-70 év körüli órásmestertől. Az idős mester a vásárló műgyűjtőnek kérdésére az óra származását illetően elmondotta, hogy azt egy ottani mészáros család hozta megjavíttatni. Mivel nem jöttek többet érte, a birtokában maradt.

A szolnoki műgyűjtő a tulajdonába került szépmívű óráról feltételezi, hogy a nagy költőé Petőfi Sándoré, vagy a családjáé volt. Erre utal az óratok külső hátán olvasható vésés szövege, valamint kiskőrösi származása és az időpontok egyezése. A kézimunkával készült francia mester remekének értéke az 1800-as évek első felében egy hízott ökör árával volt egyenlő.

A valószínű történelmi értékű óra eredeti tulajdonosának a pontos felderítése, a feltételezések hitelesítése érdekében, új birtokosa igénybe veszi a magyarországi Petőfi kutatók, a költő hagyatékait gyűjtő múzeumok segítségét és mindazokét, akik valamilyen formában kapcsolatban álltak, vagy foglalkoztak a néhai Petrovic család történetével. A szolnoki Damjanich János Múzeum máris fotó-kópiákat készített a ritka becsűnek ígérkező leletről.

- Ha valóban Petőfi Sándoré volt az óra - jelentette ki búcsúzóul Bors Lajos -, természetesen úgy is, mint legilletékesebbnek, a Petőfi Irodalmi Múzeumnak ajándékozom."

- Petőfi Népe, 1970. szeptember 27.

A történet 2006-ban folytatódik. A Kanári-szigeteken élő Bacskulin József szemészorvos, műgyűjtőt meggyilkolják. Gyűjteményében szerepelt ez a bizonyos zsebóra, melyet az Ópusztaszeri Történelmi Emlékparknak ajándékozott. Az órát azonban visszaküldték a tulajdonnosnak Előtte azért készítettek pár fotót róla, így láthatjuk milyen volt. Szakértők úgy vélik azonban, hogy az óra nem lehetett a költőé.

Habár a zsebórák eltűntek, az asztali órák megmaradtak. 1953-ban a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe került egy átalakított asztali óra, ami hagyomány szerint Petőfi Sándoré volt.

Petőfi Sándor asztali órája (Magyar Nemzeti Múzeum)

A másik a Petőfi Irodalmi Múzeum relikviagyűjteményében van ahol, igazi különlegességek  szerepelnek. Babits romok közül kimentett írógépétől kezdve Szendrey Júlia jegygyűrűjén át Ady Endre kalapjáig van itt minden. És nem meglepő a névadótól is rengeteg emléktárgyat őriznek, többek közt egy asztali órát, mely egykor a költő pesti lakásában állt.

Petőfi Sándor órája pesti lakásából (Petőfi Irodalmi Múzeum)

Arany Jánostól is őriz egy különlegességet a Múzeum. Arany János 1863-ban hozományként vásárolt egy faliórát Júlia lányának.

Az órára, a hitelesítő igazolásokkal együtt, Torjay Valter művészettörténész bukkant rá a Galéria Savaria műtárgykínálatában. A gépírásos, autográf aláírással ellátott, fényképes eredetiséget igazoló dokumentum szerint a faliórát Arany János vette lányának, Juliskának, amikor férjhez ment Széli Kálmán református paphoz. Az írást 1932-ben fogalmazta meg Széli György, a nagybányai református egyházmegye esperese, Széli Kálmán testvérbátyja. Két tanú is igazolta, hogy az óra Arany Juliska kelengyéjéből származik. Torjay Valter értesítette a Petőfi Irodalmi Múzeumot a megvásárolható Arany-relikviáról. A múzeum 2013-ban vásárolta meg az órát.

Arany János faliórája, 1850-60 körül

De van egy másik óra is, ami a nagy költőhöz köthető. A Magyar Tudományos Akadémia Múvészeti Gyűjteményében őrzik azt aranyozott sárgaréz órát, mely egykor az Arany család asztalán állt. A hagyomány úgy tartja, hogy az óra az egykori akadémiai Arany-lakásból a Kisfaludy Társaság ereklyetárába, majd az Akadémia Tudósklubjába került, onnan pedig mai helyére, a Kézirattár páncélszekrényébe.  Az ingameghajtású állóóra felső óralapján a számok helyett felirat látható: „Schl / Nicht schlagt” 

A költő még naplójában is írt az óraállítgatásról. Valószínű ez lehetett az, amelyet ide-oda tekergetett.

Bizonyára sokat állítgatta zsebóráját Deák Ferenc is. A zsebórája 1790-ben készült Eardley Norton londoni órakészítő műhelyében. Míves szép darab, mindig ezt hordta. Hogy mennyire a szívéhez nőtt ez a darab mi sem bizonyítja jobban, mint az alábbi történet.

1863-ban sógoráék pusztaszentlászlói vidéki birtokán vendégeskedett és egyik este - mikor egyedül volt - fegyveresek törtek be. Deák közölte velük, hogy ő csak vendég a háznál, így a rablók megvárták míg Osterhueber József is hazatér. Ez után követelték a házban fellelhető értékeket. József át is adta a házban található készpénzt, de a fegyvereseknek ez nem volt elég ezért elkezdték verni a házigazdát. Ekkor lépett közbe Deák Ferenc és kérés nélkül felajánlotta a saját pénzét Hajnal Jánosnak. A rablás Deák Ferenc szobájában folytatódott ahol a készpénz átadása után elvették Deák arany zsebóráját is.

- Régi szíves emlék nekem ez az óra, János. jó és rossz időben hű társam volt: nehezen tudnék megválni tőle. Mondjon helyet, hová érte küldhetek, s amint pénzhez jutok, kiváltanám" - mondta Deák Ferenc.

A rablók vezére ennek hatására az aranyórát a hozzá tartozó aranylánccal együtt visszaadta.

Ahogy korabeli képeken és festményeken láthatjuk a zsebóra mellett a kis arany kulcsot is magánál tartotta.

Petz Henrik: Deák Ferenc portréja

Halála után a zsebóra sok más tárgyal együtt a Parlamenti Múzeumba került. 1935 júliusában aztán a Szent István hét alatt innen sikerült egy barna ruhás embernek végül megkaparintania. A korabeli bútorokkal berendezett Deák Ferenc szobában a legkülönbözőbb emléktárgyak voltak kiállítva. Egy félig elszívott szivar, és az asztalon a feküdt a régi művű tömör, masszív, duplafedelű aranyóra is, láncostól együtt. A tolvaj egy óvatlan pillanatban átbújt a kordon alatt, az asztal fölé hajolt, az egyik kezével lenyomta a láncot az asztal lapjához és a másikkal leszakította az aranyórát. 

Illusztráció Deák Ferenc szobájáról a Vasárnapi újságban

Amint felfedezték a lopást az egész múzeumot lezárták, de addigra a tolvaj már meglépett. Vajon most hol lehet? 

Volt Deák Ferencnek azonban egy másik órája, mely szerencsére megvan. Kossuth Lajostól kapta 1847. március 15-én. 1986-ban a Pest Megyei Hírlap az iparművészeti kiállításon szerepelt is. A kiállítási katalógusban közölt képet is erről az óráról. Ez egy angol ezüst tokos óra.