Zsitkovszky Károly (Eperjes)
augusztus 26, 2021
A Vasárnapi újságban találtam egy érdekes cikket, egy órásról, aki több mint negyed évszázad alatt építette meg találmányát. Ő Zsitkovszky Károly és ez az ő története.
Zsitkovszky Károly 1798-ban született nemesi családba. Gyerekkoráról, fiatalkoráról semmit sem tudunk. Legelső adat, hogy 1837-ben Bécsbe ment, hogy szabadalmat kérjen új találmányára.
Reménykedett, hogy Bécs támogatásával az addig csak papíron elgondolt találmányt pár év alatt, ha másképp nem lehet, talán saját költségén is megvalósítja. A szabadalmat megkapta és még támogatást is. Két angol fel is kereste s ajánlatot tett neki. hogy "az angol udvarnál életszükségleteiről élte végéig gondoskodva lesz, ha az új zongorát Londonban fogja összeállítani."
De ő nem hajlott erre az ajánlatra, nem akarta találmányát idegen földön eladni. Vagyona ez időben mindössze már csak 500 forint, így a költséges Bécsi tartózkodást nem engedhette meg magának.
Pestre utazott, hogy találkozzék Széchenyi Istvánnal. Remélte, hogy az újdonságokra nyitott Széchenyi majd támogatja. A találkozó sajnos nem jött létre, mások pedig figyelemre se méltatták. Leverten tért vissza Eperjesre, rá várakozó nagy családjához.
Eperjes látképe, 1860 |
„Sajnálni kezdtem, uram, hogy az angolok ajánlatát nem fogadtam el; akkor legalább családom is biztosítva lett volna, így pedig vagyonomból is sokat elköltöttem hasztalanul."
Hét gyermekét tisztességesen akarta föl nevelni, így csekély vagyonából nem sok költséget fordíthatott találmányára. A zongora, melyet két év alatt remélt összeállítani, - 26 esztendeig készült.
Miután elkészült ezzel felvitte Pestre bemutatni. Erről korabeli cikk így számol be.
- Sürgöny, 1866. március 20.
Pesten az Úri utca 2. számú ház első udvarában, földszinti Huber aranyművesnél volt megtekinthető. Valószínű nem sok komoly érdeklődő akadt mert 1866. júniusában a képviselőházhoz benyújtott.
Sajnos rossz időpontot választott a kiegyezés időszakában még nem alakultak meg azok a minisztériumok és nem volt olyan alap melyből támogatni tudták volna találmányát.
A találmány
A Vasárnapi újságban általános jellemzést is kapunk a találmányról:
Billentyűi épen úgy vannak rendezve, mint a régi zongoráknál, csak hogy ezek belső vége egy-egy 32 foggal bíró nagyobb kereket érint, a ezt a hozzá tartozó 8 foggal bíró négy-négy kisebb kerekkel együtt hozza mozgásba, melyek ismét (a hurok helyett) négy-négy egy hangot adó aczél-rugót penditnek meg, olyan hangot idézvén elő, mint muzsikáló óráink, csakhogy sokkal erősebbet.
Egyik főelőnye hát e zongorának a szép tiszta hang, a másik, hogy nem kell hangolni, a harmadik, hogy rajta a pedálok segedelmével tetszés szerint, fokozatosan gyöngébb és erősebb hang előidézhető. Különben pedig épp úgy lehet rajta játszani, mint a régi zongorákon. Az egész szerkezet csak puha fába van foglalva (mintaképen), de így is meglehetős hangot ad; hiszem azonban, hogy hangja mind erőben, mind terjedelemben kétszer-, sőt háromszorta fog növekedni, ha, - különösen a rugók-foglalata - kemény fából készülhet el.
Valószínű a "régi zongora" kifejezés egy kisebb csembaló méretű zongorára utalhatott. Sajnos abban az időben a fotózás még gyerekcipőben járt, így nem készült kép
se a különleges zongoráról se alkotójáról. Csak a cikkben leírtakra hagyatkozhatunk. Így csak elképzelhetjük, hogy nézett ki az idős órásmester.
Fiait valószínű kitaníttatta az órásmesterségre, hisz a cikkben is meg van említve egyik fia, aki nála inaskodott az időben. És Zsitkovszky Zsigmond például mint miskolci órás később feltűnik az újságok hasábjain.
És hogy mi lett a találmány prototípusával? Ki tudja, lehet megsemmisült, vagy egy padláson porosodik, esetleg egy múzeum rakátárában várja, hogy egyszer bemutatkozhasson újra. Addig míg fény derül erre, marad ez a cikk emlékül az egyik legkitartóbb eperjesi órásnak.
forrás:
Vasárnapi Újság – 1864. január 24. /4. szám
Sürgöny, 1866. március 20. /
64. szám
Galeria savaria
0 comments