Zsitkovszky Károly (Eperjes)

Zsitkovszky Károly 1798-ban született nemesi családba. Gyerekkoráról, fiatalkoráról semmit sem tudunk. Legelső adat, hogy 1837-ben Bécsbe ment, hogy szabadalmat kérjen új találmányára. 

Reménykedett, hogy Bécs támogatásával az addig csak papíron elgondolt találmányt pár év alatt, ha másképp nem lehet, talán saját költségén is megvalósítja. A szabadalmat megkapta és még támogatást is. Két angol fel is kereste s ajánlatot tett neki. hogy "az angol udvarnál életszükségleteiről élte végéig gondoskodva lesz, ha az új zongorát Londonban fogja összeállítani."

De ő nem hajlott erre az ajánlatra, nem akarta találmányát idegen földön eladni. Vagyona ez időben mindössze már csak 500 forint, így a költséges Bécsi tartózkodást nem engedhette meg magának. 

Pestre utazott, hogy találkozzék Széchenyi Istvánnal. Remélte, hogy az újdonságokra nyitott Széchenyi majd támogatja. A találkozó sajnos nem jött létre, mások pedig figyelemre se méltatták. Leverten tért vissza Eperjesre, rá várakozó nagy családjához. 

Eperjes látképe, 1860

„Sajnálni kezdtem, uram, hogy az angolok ajánlatát nem fogadtam el; akkor legalább családom is biztosítva lett volna, így pedig vagyonomból is sokat elköltöttem hasztalanul." 

Hét gyermekét tisztességesen akarta föl nevelni, így csekély vagyonából nem sok költséget fordíthatott találmányára. A zongora, melyet két év alatt remélt összeállítani, - 26 esztendeig készült. 

Miután elkészült ezzel felvitte Pestre bemutatni. Erről korabeli cikk így számol be.

Sajnos rossz időpontot választott a kiegyezés időszakában még nem alakultak meg azok a minisztériumok és nem volt olyan alap melyből támogatni tudták volna találmányát.

A találmány

A Vasárnapi újságban általános jellemzést is kapunk a találmányról:

Billentyűi épen úgy vannak rendezve, mint a régi zongoráknál, csak hogy ezek belső vége egy-egy 32 foggal bíró nagyobb kereket érint, a ezt a hozzá tartozó 8 foggal bíró négy-négy kisebb kerekkel együtt hozza mozgásba, melyek ismét (a hurok helyett) négy-négy egy hangot adó aczél-rugót penditnek meg, olyan hangot idézvén elő, mint muzsikáló óráink, csakhogy sokkal erősebbet. 

Egyik főelőnye hát e zongorának a szép tiszta hang, a másik, hogy nem kell hangolni, a harmadik, hogy rajta a pedálok segedelmével tetszés szerint, fokozatosan gyöngébb és erősebb hang előidézhető. Különben pedig épp úgy lehet rajta játszani, mint a régi zongorákon. Az egész szerkezet csak puha fába van foglalva (mintaképen), de így is meglehetős hangot ad; hiszem azonban, hogy hangja mind erőben, mind terjedelemben kétszer-, sőt háromszorta fog növekedni, ha, - különösen a rugók-foglalata - kemény fából készülhet el.

Valószínű a "régi zongora" kifejezés egy kisebb csembaló méretű zongorára utalhatott. Sajnos abban az időben a fotózás még gyerekcipőben járt, így nem készült kép se a különleges zongoráról se alkotójáról. Csak a cikkben leírtakra hagyatkozhatunk. Így csak elképzelhetjük, hogy nézett ki az idős órásmester. 

Fiait valószínű kitaníttatta az órásmesterségre, hisz a cikkben is meg van említve egyik fia, aki nála inaskodott az időben. És Zsitkovszky Zsigmond például mint miskolci órás később feltűnik az újságok hasábjain.

És hogy mi lett a találmány prototípusával? Ki tudja, lehet megsemmisült, vagy egy padláson porosodik, esetleg egy múzeum rakátárában várja, hogy egyszer bemutatkozhasson újra. Addig míg fény derül erre, marad ez a cikk emlékül az egyik legkitartóbb eperjesi órásnak.

forrás:

Vasárnapi Újság – 1864. január 24. /4. szám
Sürgöny, 1866. március 20. / 64. szám

Galeria savaria