Löfkovits Artúr (Debrecen)

A debreceni arisztokrácia és az erdélyi mágnás családok nagy része is állandó vevői voltak. Üzletember, műgyűjtő, órás egy személyben, aki gyűjteményének nagy részét szeretett városának ajánlotta fel, hogy abból egy városi múzeum alapítassék. Ez a történet a múzeumalapító Löfkovits Artúrról szól.

1863. május 10-én született Nagyváradon vallásos zsidó családban. Elemi iskoláit szülővárosában végezte, majd Debrecenbe került, ahol kijárta a felső kereskedelmi iskolát. 1880-ban mikor letette az érettségit apja Budapestre küldte. Órás és ékszerész szakmát tanult egy Kossuth Lajos utcai (régebben Hatvani utcai) ékszerésznél. 1882-ben visszatért Debrecenbe és 1883 márciusában apjától kapott kis tőkével önálló ékszerüzletet nyitott a Piac utca 38. szám alatt.

Tudása, jó modora, lelkes odaadása révén üzlete gyorsan az elsők közé emelkedett. Fő törekvése volt, hogy az addig a Budapesten vásárló vevőközönséget helyileg szolgálja ki. Ezt csak úgy érhette el, hogy mind minőségben, mind árban felvette a versenyt a főváros cégeivel. Erdélyből a Budapesti ékszerészek nagy részét kiszorította. A debreceni arisztokrácia és az erdélyi mágnás családok nagy része is állandó vevői voltak.

 

Löfkovits Artúr portréja

A jó megjelenésű, igen előzékeny modorú, a közönség teljes bizalmát élvező fiatal kereskedő Bécs, Párizs, London, Frankfurt és Antwerpen legelőkelőbb cégeivel állt összeköttetésben. Üzletének fellendülése lehetővé tette, hogy biztos anyagi háttér mellett családot alapítson. 1892-ben feleségül vette a akkor igen híres Laczkó Adolf budapesti ékszerész, császári és királyi udvari szállító cég főnökének leányát Laczkó Margitot. A házasság révén üzleti összeköttetéseit kiszélesedtek és maga a környék egyik legbefolyásosabb üzletemberévé vállt. Üzletében tanulók és segédek egész serege fordult meg. Ötvösök, vésnökök, zománcolók dolgoztak nála.

Árjegyzék, 1885

Szabó Lőrinc diákévei alatt írott versében is megemlíti a híres órás üzletét.

"egy bolt felett cégtáblát láttam és
rajta, hogy: "ÓRIÁS és ékszerész",
arany betűket... Megnéztem megint:
Ó-R-I-Á-S?... Az!... Istenem!... Eszerint,
gyúltam ki, itt egy Óriás lakik,
s hirdeti, hogy mivel foglalkozik!"

De csak egy percig, egy pillanatig
állt el a szívem... Mért ne? Itt lakik -
neki is kell valahol laknia!
Mindjárt természetes lett a csoda.
S hogy ékszerész, s hogy nem ámuldozott
senki a dolgon, meg is nyugtatott:
utóvégre más is lehetne, ő,
az Óriás, mondjuk: emberevő...
Viszont Gulliver is jó volt, szelíd...
Belestem a boltba; segédeit
láttam csupán... Vártam egy kicsit: a
túlsó oldal nagy palotasora
felett nem lép-e át?... Vállam, nyakam
szinte görbűlt, elképzelve, hogyan
búvik majd az üzletbe... Sajnos, ő
késett, s engem sürgetett az idő:
vissza-visszabámulva, égi vak,
vittem hát tovább csomagjaimat.

- részlet a Debrecenben és a Természetes csoda c. versből

 

Piac utca, 1910

Az utca jobb oldalán már messziről észrevehető volt az üzlet

A Múzeumalapító

Ahogy vagyona gyarapodott, úgy ébredt fel benne a  műtárgyak iránti szeretete. A bécsi Dorotheum árveréseit látogatva az évek során tekintélyes gyűjteményt halmozott fel.

A Debreceni Műpártoló Egyesület 1902. október 26-i ülésén ajánlotta fel gyűjteményét a városnak, hogy a műtárgyak bemutatására múzeumot építsenek. Löfkovits 2500 darabot számláló gyűjteménye érméket, fegyvereket, régiségeket, ásványokat, ipar- és képzőművészeti alkotásokat tartalmazott. E gyűjtemény gyarapítására 10 éven át évi 500 korona fizetésére kötelezte magát.

Hogy megvalósult a terv, részben annak köszönhető, hogy Löfkovits komoly szakmai, üzleti és politikai kapcsolatokkal rendelkezett és számos fórumon folyamatosan napirenden tartotta az ügyet. 1905. május 22-én, a Csokonai halála százados évfordulóján rendezett ünnepség keretében végre megnyílhatott a Városi Múzeum a Füvészkert utcai gazdasági iskola első emeletén. 

 A város ideiglenes múzeumigazgatónak Löfkovits Artúrt választotta meg. Később eltekintve a törvény által előírt képesítéstől igazgatóvá választotta melyet 1909-1929-ig töltött be.

Debreceni Városi Múzeum, 1905

Az első világháború kitörésével üzlettársa és alkalmazottai bevonultak, ő maga néhány hétre Budapestre költözött.

1931-ben súlyos baleset érte, mely után szervezete nagyon legyöngült és felesége halála után két évvel 1935. április 27-én 72 éves korában elhunyt.

A Debreceni Független Újságban így emlékeznek róla: 

"Magánéletében szerény, kedves lebilincselő modorú, puritán tisztességű ember volt. Nemes mesterségének és kereskedő karnak igazi dísze és büszkesége!"

 

Hirdetés, 1885

Forrás:
Dr. Sőregi János: Löfkovits Artur (Debrecen, 1936)
Zempléni Múzeum, Szerencs - képeslapok
Déri Múzeum - Debrecen
https://magyarmuzeumok.hu/cikk/muzeumtrip-debrecen-es-a-muzeumugy