Fischer József (Szeged)

A jég hátán is megélt. Óraüzlete túlélt két világháborút és még az államosítás után sem tűnt el. Több nyelven beszélt, verhetetlen biliárd játékos és katonazenész is volt a szegedi órás Fischer (Laczkó) József.  

Fischer (később Laczkó) József 1877-ben született.

A szegedi lakos, „műórás” foglalkozású Fischer testvéreket (Mór, József, Mayer) 1900-ban jegyezték be a társas cégek cégjegyzékébe.

Fischer József

A Klauzál tér 5. és Kígyó utca 1. számú Neubauer-házban dúsan berendezett üzletükben arany-, ezüst-, inga-, fali-, és ébresztő órákat kínáltak. Raktárukon valódi svájci órákat tartottak. Óra- és ékszerkészítő és javító műhelyük is volt

Boltjukban részletfizetésre is lehetett vásárolni divatos ékszereket és kitűnő órákat. A világhírű Omega és Schaffhausen órákból a legnagyobb választékot tartották. A legkényesebb - pl. a magyar királyi államvasutak számára megrendelt - óra- és ékszerjavításokat 5 évi jótállással vállalták. Újdonság volt náluk a lapos gavalléróra, mindenféle kivitelben, acél-, ezüst- és aranytokban is, tízévi jótállással

jobb oldalon a Klauzár téri üzlet, 1900 körül

Fél évvel később Fischer Jószef eljegyezte Beiber Rózsikát, Beiber Miklós rendőrbiztos tb. alkapitány leányát. Hogy az ellopott cégér ügye, vagy az elrabolt értékek utáni közös nyomozás vezetett ehhez az ismeretséghez? Nem tudjuk, így mindezt rábízzuk romantikus olvasóink képzeletére.

1908-ban Fischer Mayer cégvezetői jogosultsága megszűnt, e tényt kérték törölni a cégjegyzékből. Ez után valószínű, hogy csak Mór és József viszik tovább az üzletet. 

A toronyórák javítását vidéken is elvégezték. A Belváros egyetlen időmutató órája a Szent Dömötör-templom tornyában volt: az egyház a karbantartásával a Fischer-céget bízta meg.

A Fischer testvérek 1909-ben elhatározták, hogy ismét költöznek, így 1910 májusában a Kárász utcában levő Gaál-Madár házban (Kárász utca 2. - Klauzál tér 5. sarokház), a Kereskedelmi Bankkal szemben nyitották meg újabb üzletüket. Egyúttal olcsón kiárusították raktárkészletüket.

Kárász utca-Klauzál tér sarkán lévő üzlet, 1910-1920 között

Órás és ékszerüzleti vállalkozásukat 1910-ben Kárász utca 10. szám alatti ékszer-, óra- és ötvösműipar-teleppel bővítették ki.
A Szegedi Napló 1910-ben ekként méltatta fejlődésüket:

„A szegedi műötvösség"
Az Alföld metropolisa, Szeged nem csak az egyetemvárással teszi magát méltóvá nevéhez, de oly tényekkel is, melyek a művészet, műipar és a kereskedelem mezején országos érdekeket elégítenek ki.

Hajdan a magyar műötvösség európai hírű volt. Külföldi trónok ékességei voltak a magyar műötvösség remekei. Hozzánk fordult a külföld, ha szépet, kiválót akart megrendelni.
Később hanyatlott a magyar műötvösség. Ámde a huszadik század újra felvette a versenyt. S érdekes hírt közlünk arról, hogy éppen Szegedről indul ki a magyar műötvösség reneszánsza.
Fischer-testvéreké az érdem, e törekvő, nagy szakképzettséggel bíró cégé, mely elsőrangú ékszerüzleteivel a Kárász utcában Szeged nagyvárosias külsejéhez ezrek beruházásával járult.
Gyönyörű portáléival e cég indította meg Szegeden az európai színvonalú nemes ízlésű üzletberendezkedést. Szeged kereskedelmének történetében e cég ezzel megörökítette nevét.
Most érdemeihez egy újabb fényes elismeréssel kell járulnunk. Fischer-testvérek cég a Kárászutcának a királyi táblához közel eső vonalán még egy másik üzletet rendezett be, s e helyen a magyar műötvösség nagy telepét alapította meg. A műötvösségre kiváló szakértelmű cég íme Szegedet e szakmában egyszerre egyenrangúvá tette Európa bármely metropolisával. Itt már nem csak ékszerjavítások, ékszerátformálások készülnek, de a műhelytelepen a legmodernebb ízlésű ékszerek nyers, tiszta anyagból a fundamentumtól fogva teremtődnek meg.
A céget üdvözöljük kiváló képességének ezen a terén, s bizonyára Szegedet nemcsak a fővárosból, de messze külföldről fölkeresik a műötvösség barátai."

Gyűrű gyár

1911 októberében új gyáregységet nyitnak Szegeden. A később ismert Fischer-féle betűs gyűrűt gyártottak. A Pécsi közlönyben az alábbi cikkben írnak az új gyárról.

Hirdetés az Órások Szaklapjában, 1913

A Fischer-cég 1914-ben tovább bővítette üzleteit. Új óra- és ékszerüzletet nyitott a Kárász utca
14. (ma: 16.) számú házban, a Korzó kávéház mellett. A nagyvárosokban jól bevált példát követve hézagpótló vállalkozás indult meg az új helyen. A legkiválóbb szakmunkásokkal ellátott óra- és ékszerjavító műhelyük ekkor a Délvidéken vezetőnek számított. 

Egy korabeli cikk így ír az üzletről: 

"Gyönyörű iparművészeti tárgyak és ezüstáruk dús raktára a Fischer üzlet, azonkívül speciális javítóműhely. A sportegyletek kedvelt bevásárlási forrása, de a társadalmi egyesületek is szívesen vásárolnak a cégtől, amint azt a legutóbbi dalosverseny is bizonyítja, amikor tizenöt ezüst serlegdíjat a Fischer Testvérek cégtől szerezte be. Nevezetes még a pompás Ízléssel berendezett üzlet arról is, hogy a világhírű svájci órák lerakatait tartja raktáron, mint a híres Omegákat, Schaffhauseni órákat, a rendkívül kedvelt Phönix gyártmányoknak pedig egyedüli főképviselője. A cég ma már annyira népszerű és közkedvelt, hogy nélküle el sem képzelhetői a város Kárász utcai kereskedő frontja."
- Délmagyarország, 1927. szeptember 11. (207. szám)

Fischer József unokája, Polner Zoltán költő és folklorista így emlékszik a Kárász utca 14. számú üzlet berendezésére. 

"A mai Antikvárium helyén levő üzlet portálját a tulajdonos nagyapa tervezte. Bécsből hozatta a három méteres nagy pultot, a belső oldalán Wertheim-kassza (páncélszekrény) állt. Az üzletteret és a műhelyt baldachin választotta el. (Az utóbbiban dolgozott a segéd, - mindig csak egy állott alkalmazásban.) A két helyiség berendezéséből említésre méltó a félméteres, fehér porcelán női alak, kétoldalt a vitrinek, középen az asztal fotelokkal. "

A négyéves háború, majd az összeomlás a középosztályt sújtotta legjobban. Eltűntek az ékszerek, függők, gyűrűk, láncok, egyszer csak azon vette észre magát az orvos, az ügyvéd, a kishivatalnok, hogy nincs semmije... A cég részletfizetési kedvezményekkel próbálta föllendíteni a vásárlási kedvet. Sikerrel is jártak.

Hogy mikor váltottak át Fischer Testvérekről Fischer Józsefre egyelőre nem tudni. Mindenesetre az 1920-30 között a hirdetésekben már egyre több helyen csak Fischer József szerepel és az órák számlapjain is ezzel a névvel találkozunk.

Fischer József egyébként folyékonyan beszélt németül és franciául, volt katonazenész, sőt nevet szerzett, mint verhetetlen biliárdjátékos. Maróczy Géza nemzetközi sakknagymester azonban hiába hívta, menjenek Amerikába, nyissanak ott biliárd és sakk klubot, nem hagyta el Szegedet. 

Phenix zsebóra már Fischer József felirattal

Valószínű a növekvő antiszemitizmus volt az oka, hogy az 1930 körül nevét magyarosította. Ezentúl a Laczkó József nevet használja. Bár reklámjaiban még sokáig a Fischer (Laczkó) József név szerepel, feltehetően a könnyű beazonosíthatóság miatt (Ebből is látszik a Fischer név mekkora márkaértékkel bírt)

Laczkó (Fischer) József műhelye a Kárász utca 14. számú házban, 1944 előtt

1944-ben a boltot föltörték, kirabolták, de Laczkó-Fischer három nap alatt összeszedte a család óráit, és újra megnyitotta üzletét.

Fischer levélpapír, 1946

1951-ben államosították az óraboltját. Később már csak az órásipar folytatására kért iparengedélyt. Működését a Kiss Dávid-palotában, majd a Széchényi téri Tombácz-vendéglő mellett a Zsótér házba, végül a Mikszáth Kálmán utcában folytatta. Beépítéssel is foglalkozott, egy 1950-es hirdetésében is olvasni "Zsebóráját karórává átalakítom"

Mikszáth Kálmán utcai üzlet előtt a mester, 1950-es évek

Laczkó-Fischer József Szegeden halt meg 1965. augusztus 25-én. Sírja a Belvárosi temetőben van.

Forrás:

Bátyai Gitta: A Fischer testvérek ékszerüzlete (2016)
Szeged és Vidéke, 1907. január 10 (8. szám), 1907. március 9 (57. szám), 1907. szeptember 22. (217. szám), 1920. április 27 (96. szám)
Szegedi Napló 1900. május 6., 1903. december 12., 1907. január 20, május 19., 1908. máj. 2., 1909. dec. 16.,  1910. máj. 29., 1914. febr. 14.
Délmagyarország, 1947. április 25 (93. szám), 1927. szept. 11. 
Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője, 1930. augusztus 3 (176. szám)
Pécsi Közlöny, 1911. december 14 (267. szám)

https://hu.museum-digital.org
darabanth.com