Nagy Albert (Miskolc)

A Zsolcai kapu órásüzlet kirakatában volt egy óra. Barna volt a számlapja és kúp alakú, a számok csillogó fémből voltak kivágva. Más jóformán nem is volt az ablakban. Aki csak erre járt, ehhez az órához igazította a magáét. Egy miskolci pályaórás, akinek neve jelentette a garanciát. Ő volt Nagy Albert.

Nagy Albert miskolci MÁV pályaórás mester. Gyulafehérváron született 1881-ben. Iskoláit szülővárosában végezte, órásipart Nagyszebenben tanult, szakképesítést 1894-ben nyert.

1908-ben alapított önálló üzletet Miskolcon. Egy 1986-os visszaemlékezés így írja le az üzletet.

"A Zsolcai kapu elején volt ez az órásbolt, illetve műhely, abban a házban, amelynek a sarkán a híres Aranykasza vasárubolt volt. A kirakatban volt Nagy Albert híres órája: barna volt a számlapja és kúp alakú, a számok csillogó fémből voltak kivágva. Más jóformán nem is volt az ablakban, de mindig állt előtte valaki. Aki csak erre járt. ehhez az órához igazította a magáét. Nagy Albert elismert mestere volt szakmájának, a tőle vásárolt óra biztosan jól járt. A neve jelentette a garanciát."

 

1909-től a MÁV. szolgálatában áll, mint pályaórás. De mit takar ez a titulus "MÁV pályaórás"?
A pályaórás fő feladata, hogy járja a megyét és javítgassa, karbantartsa az állomásokon meglévő órákat.

Az első világháború kitörésekor a történelmi Magyarországon közel 1500 vasútállomás épült fel a már meglévők mellé. Így nem különösebben meglepő, hogy az állomásokat fel kellett szerelni pontos órákkal és az állomás üzemeltetéshez szükséges személyzetet is el kellett látni megbízható időmérőkkel. Az állomáson lévő mechanikus órák karbantartást igényeltek. Erre a MÁV már külön pályaórási állást hirdetett.

Álláshirdetés pályaórási állásra, 1909

Úgy látszik azonban ebből nem lehetett akkoriban nagy lábon élni, így hát az élelmesebb órások felhasználták az ingyenes utazásokat arra, hogy hogy munkájuk mellett saját szakállukra órákat értékesítsenek.

"A múlt napokban kezembe került egy MÁV hirdetés, melyben a szegedi üzletvezetőség hirdet pályázatot a pályaórásságra. A pályázati feltételek egyik pontja így szól: „Szigorúan kiköttetik az, hogy a pályaórásnak órákkal vagy ékszerekkel kereskedni vagy ügynökösködni a pályavonalon nem szabad!“ Szeretnék egy nagy, egy hatalmas „Éljent“ kiálltain, olyat, a mely megrengesse ezt a mi korrupt világunknak minden levegőjét, a mely hirdesse, hogy van még itt-ott, eldugva egy kis igazságosság, egy kis bölcsesség!

Nagyon idején való dolog volt már ez, mert túltengett az üzleti élelmesség itt is. Hisz nem a pályaórák rendben tartása volt a cél, nem azért utazott az a pályaórás, de azért, hogy üzleteket csináljon, jogtalan, törvénytelen úton-módon. Jogtalanul és törvénytelenül azért, mert oly falvak vagy városok állomásain, nem ritkán bent a vendéglőkben, privát házakban csinált üzleteket, javított órákat, a hol pedig ezt nem lett volna szabad, mivel iparjoga erre nem volt. Megrontott, megkárosított ezzel sok szegény órást. Könnyen tehette. Ingyen utazik a pályaórás s ma itt, holnap ott van s csak egy kis lelki hajlandóságának kell lennie s bizony sok túl élelmes üzleteket csinálhat, ha éppen a becsületesség, a szolidság rovására is.

A közönséget, különösen a gyengefejű közönséget megtéveszti a rendesen nagy dirrel-durral hirdetett, hangoztatott cím: MÁV. pályaórás, azt a gondolatot ébresztve ott a laikus fejekben, hogy az a cím valami érdemet jelent, hogy azt bizonyosan a tudásnak nagyobb fokával, a becsületes szolidságnak érdeméül, jutalmául kapta; nem tudván azt, hogy az csak protekczio, mint minden ebben a szép hazában, no meg persze az áraknak, a munkadíjnak néha, sőt majdnem gyakran való piszkos leverése is hozzá kell hogy járuljon.

Így állván a dolog, hát hogyne örvendenénk, hát hogyne kiálltanánk egy nagy éljent, mikor megcsillámlik a reménynek egy-egy biztató sugara, hogy mégis csak rákoppintanák a csalafinta ujjakra. "

- Magyar Órások Szaklapja és Magyar Ékszeripar, 1912 május 15. (10. szám)

Vasutasoknak szánt zsebórákat a MÁV emblémájával is ellátták

A háború kitörésétől orosz harctéren küzdött, 1915. júniusában fogságba esett, ahonnan 1918. augusztusában megszökött. Megkapta a Károly csapatkeresztet, háborús emlékérmet és az osztrák és porosz háborús emlékérmet.

 

Feliratos Zenith zsebóra számlapja

Az 1934. évi ipari kiállításon órái pontosságáért dicsérő elismerésben részesült.  

Nemesfémiparosok, Kereskedők és Órások Országos Szövetsége miskolci szakosztályának elnöke, Ipartestületi elöljárósági tag, az Órás szakosztály elnöke, az Iparkamara mestervizsgáztatója, Órásmestervizsgázó Bizottság alelnöke.  Az Országos Frontharcos Szövetség tagja. 

Nagy Albert portréja, 1940

Presztizskérdés lehetett ha a városiak a kirakatában lévő órához igazították sajátjukat.

"Nagy Albert MÁV pályaórás műhelye és boltja, amelynek a kirakatában álló órához volt célszerű igazítani az órákat, ha a legpontosabb időt akartuk tudni."
- Déli Hírlap, 1978. július 17. 

Újsághirdetésekben feltűnik, hogy az elveszett értéktárgyakat és fontos iratokat is a becsületes megtalálónak az órásnak kellett átadnia. Valószínű megbízhatónak tartották az órást ha ilyen értékeket is rábíztak.

Arany Doxa női karóra

Ezután Oláh András csendőr alhadnagy tárgyalásáról Felvidéki Népszava, 1947. április 30-án címoldalon közölt újságcikkben olvashatunk róla az 1944. szeptemberében történtek kapcsán. A nyilasok által megkínzott ember vallomásában megemlíti:

Azután már csak annyit tudunk, hogy Auschwitzba deportálták ahonnan nem került haza többé. 

1945. január 24-én a Szabad Magyarország egyik hirdetésében már ezt olvashatjuk.

Még egy év sem telik el és 1946. március közepén Engelhardt átköltözik a Széchenyi és Szentpáli István utca sarkára.

Április elején újra kinyitott a régi helyén az órásüzlet, a tulajdonos azonban már Nagy Albert leánya.

Hirdetés, 1946.

Nagy Albert feliratos Junghans vekker

Órák Giczi Ádám gyűjteményéből

Forrás:

Felvidéki Népszava, 1946. április 14. (85. szám)
Észak-Magyarország, 1986. április 4.
Miskolci Reggeli Hirlap, 1923. augusztus 5. (176. szám)
Madarász Elemér (szerk.): Magyar politikai és közigazgatási compass (Budapest, 1940)
Miskolci Hirlap, 1946. március 13. (60. szám)
Déli Hírlap, 1978. július 17.  (166. szám)
Magyar Órások Szaklapja és Magyar Ékszeripar, 1912 május 15. (10. szám)
wikipédia.org
Miskolc a múltban facebook csoport
mutargy.com
https://www.worthpoint.com/worthopedia/amazing-1920s-railway-type-zenith-245238923

Köszönet Giczi Ádámnak a fotókért!