Brauswetter János (Szeged)

"Brauswetter János Szegeden" talán leggyakrabban ezzel a névvel találkozhatunk a hazai órák számlapján. Zsebóráinak hátlapját felnyitva a magyar címer néz vissza ránk. De hogy ki volt Brauswetter János? Kivételes tehetségű üzletember? Feltaláló? Ez a Brauswetter órásdinasztia története.

Ősei francia hugenották voltak, kiknek egyike Königsbergbe települt át, ahol katolikus vallásra tért át. A család német földön vette fel az eredeti Bellon helyett a Brauswetter családnevet. A poroszországi Johann Carl Brauswetter legkésőbb a 19. század elején hazánkba vándorolt és Szegeden telepedett le. 1807. június 1-én a Szt. Demeter templomban - 27 éves korában - házasságot kötött a nálánál 3 évvel idősebb, helybeli származású Auer Annával. 1811-ben lett Szegeden polgár az ifjú borbélymester. 

Brauswetter János 1817-ben született Szegeden. Előbb rézművesnek tanult. Amikor felserdült - a már említett - Szandhausz János, helybeli, jó nevű órásmesterhez adta inasnak az apja. 1837-ben Svájcba ment, ahol, mint repasseur különböző gyárakban huzamosabb ideig dolgozott s ügyességével, munkaszeretetével mindenütt megnyerte munkaadóinak szeretetét és becsülését. Tizenkét éven át tartó külföldi tanulmányútja során, Svájc „legjobb óragyáraiban" tette magáévá az „óraművészet minden titkait". Mesteri oklevelét 1846. augusztus 2-án kapta meg Münchenben Patsch nevű órásnál kitűnő minősítéssel. A Patsch-nál szerzett utódlási jogával nem élt, hanem visszatért Szegedre. 1847-ben műhelyt és üzletet nyitott és szerényen induló üzlete évtizedek alatt szépen felvirágzott.

 

Brauswetter János portéja a Magyar Géniusz 1893-as cikkében

1848. március 9-én házasságot kötött a badeni Gengenbachból származó - 19 éves Schwantz Vihelminnel. Pár nappal később március 13-án a tanács előtt polgári egyenruhában letette a polgáresküt és elnyerte a polgárjogot, amiért még januárban folyamodott. 

Az 1848-as szabadságharc után hazakerült, s mint nemzetőr szolgált. A forradalom után végleg letelepedett szülővárosában, Szegeden s egyedül a munkának és találmányainak élt. 

Az üzlet szépen fejlődött, 1879-ben már háza volt a Korona utcában (ma Hajnóczy).

1873-tól órás műhelye a Városháza bérpalotájában (Széchenyi tér 11.) lehetett.

1895-ben Pfann Lajos halála miatt árverésre került a Pfann-ház (Oskola utca 23.), ekkor vásárolta meg Brauswetter János. A ház Bajza utca felőli részén a magasföldszintes raktárépületre emeletráépítési engedélyt kért, s meg is kapta azt a fia, Vilmos órásmester. 

Szeged városában ekkortájt 30-40 üzlet látta el a 120 ezres lakosságot egyszerűbb vagy drágább időmérő eszközökkel. Ebből közel tíz órásüzlet az Oskola utcában sorakozott, nem véletlen hát hogy ide költöztette át üzletét.

Reklám a Vadász és Versenylapban, 1883

Saját találmányú óráival sikeresen szerepelt az országos és nemzetközi kiállításokon. Az 1870-es évek hazai és külföldi kiállításainak rendszeres résztvevője volt. A londoni (1871), a kecskeméti (1872) és bécsi (1873) kiállításon díszoklevelet kapott; az újvidékin (1875) ezüst éremmel, a szegedin (1876) érdeméremmel jutalmazták, a párizsin (1878) a székesfehérvárin (1879) bronzérmet ítéltek neki. A korabeli Szegedi Híradó című napilap a szgedi kiállítás kapcsán már óraművészként emlegette.

"Brauswetter J. és fia kitűnő minőségű órái közül különösen figyelmet érdemelnek a kulcs nélkül igazítható remontoire-készülékű ingaóra s az egyszerűsített szerkezetű verő-inga-óra, melynek szerkezetében az előnyös javítás abban áll , hogy a veréshez 10 kerék helyett csak kettő van alkalmazva és a verést szabályozó emeltyű-részek egyharmadára egyszerűsittettek. Nevezetes műdarab e gyűjteményben az ifjabb Brauswetter által készített s a bécsi világkiállításon jutalmat nyert kitűnő mívű ezüst chronometer, a Bascul-járású zsebóra, mely 1 /s másodperc pontossággal mutatja az időt."

- Szegedi Híradó, 1876. szeptember 22. (116. szám)

Omega szerkezetek mellett saját fejlesztésű, Vadász márkanevű zsebórákat is készített, melyet gyönyörű vadász témájú niello technikával készült díszített tokokban hozott forgalomba.

 

Niello technikával díszített zsebórák (Giczi Ádám gyűjteménye )

A Brauswetter óra ugyanolyan nevezetessége volt a városnak, mint a szegedi paprika vagy a város árvízi pusztulása. Mind a honvédségnek, mind a császári és királyi hadseregnek hivatalos szállítója volt.

1893-ban Kossuth Lajosnak születésnapjára saját gyártmányú aranyórát ajándékozott. A köszönő levél szerencsére megmaradt. A levél szövege:

Tisztelt Uram

Annak idejében megkaptam azon aranyórát, melyet mint saját gyártmányának egy példányát ön nekem elküldeni sziveskedett.

Valóban a szép művű óra sokkal értékesebb tárgy, mint a milyeneket elfogadni szoktam.

Mindazon által ez uttal kivételt akarok tenni, s köszönettel elfogadom a küldeményt mint egy példányát az emelkedő hazai iparnak; Kívánva önnek további sikert s üzletének a megérdemelt gyarapodást.

Fogadja hazafias üdvözletem nyilvánítását

Kossuth Lajos 

Brauswetter János úrnak Szegeden

Ilyesmi aranyórát kaphatott Kossuth is

Még ebben az évben A cég saját szerkesztéseben és kiadásában szaklapot indított. A MŰÓRÁS címmel negyedévenként megjelentetett képes szaklapot a "hazai óra- és ékszeripar terjesztésére" szánták.

Zenebarátként nagy támogatója volt a reformkor vége felé válsággal küzdő szegedi német opera- és színtársulatnak. Kitűnően biliárdozott, szülővárosa legjobb játékosai közé tartozott.

Később a városi törvényhatósági bizottságnak tagjai közé választották.  

 

Brauswetter Ingaóra

A VÁROS ÓRÁSA

Brauswetter Jánosnak a szegedi toronyórák történetében játszott szerepe vitathatatlan. Évtizedeken keresztül lelkiismeretesen végezte az órák karbantartását, szerelését. 1899-ben írt jegyzőkönyvben így emlékeznek róla:

„Brauswetter János műórás, a város összes óráit évtizedeken keresztül közmegelégedésre javította és kezelte, úgy, hogy nevezettnek vállalati ideje alatt a jelenlegihez hasonló visszásságok és rendetlenségek elő nem fordultak."

1859. december 15-én megbízást kapott a város öt toronyórájának kijavítására. (A kivétel az alsóvárosi templom tornyában levő volt.) Későbbi keltű dokumentumok alapján lehet arra következtetni, hogy ugyanekkor abban is megállapodtak vele: 1861-től a kezelésüket is neki adják át, így hosszú idő után először - ismét órásmester kezébe került a városi toronyórák kezelése. Rokonszakmát űző iparosok többé nem tölthették be ezt a feladatkört. 

Az alsóvárosi templom új óraszerkezetének elkészítésére is ő vállalkozott. A vele kötött szerződés dátuma és tartalma nem ismeretes (maga az irat sem maradt fenn), de egy 1861. április 3-i tanácsülési jegyzőkönyvből annyi kiderül, hogy a szerkezetet 7 hét alatt kell elkészítenie. 

Pauli Hugó vízfestménye, a kolostoregyüttes délkelet felől nézve, 1881 Móra Ferenc Múzeum

1868 augusztusában Brauswetter János órával szerelte fel a szegedi régi zsinagógát (Hajnóczy utca 12.), ez az óra meghatározott időszakonként fennhangon hirdette az eltelt időt.

Az 1879-es szegedi nagy árvíz után felújított szegedi városháza tornyának világító óráját is ő tervezte. Főleg az árvíz által elsodort város hozott itt minden mesterembernek rengeteg munkát.

A szegedi városháza

Brauswetter János 1881 második felében nyújtotta be a rókusi templom új órájának elkészítésére vonatkozó ajánlatát. Ebben tíz évi jótállást vállat arra az esetre, ha a szerkezet tisztogatását, felhúzását és olajozását ő végezhetné.

A FELTALÁLÓ

Az elsők között találta fel a kulcs nélkül felhúzható remontoir ingaórát.

Hirdetés a Szegedi Híradó hasábjain, 1871

De nem ő volt az első. Ebből később szabadalmi vitába keveredett vetélytársával Auer Józseffel.

Nem csak az órákhoz volt tehetsége. 1863 óta tagja a Szegedi Polgári Céllövő Egyletnek és a többéves rendszeres célba lövés alatt megfigyelte, hogy az álló célpont eltalálása nem okoz nehézséget számára, míg a mozgó célt gyakran elhibázta. Mivel kitűnően lőtt tudta a cél észlelése és a lövés leadása közötti időt szerette volna lerövidíteni. Ehhez olyan szerkezet talált ki, hogy a célzáshoz a fegyvert tartó egyén ügyessége alig befolyásolja. A szerkezetet sok éven át tökéletesítette, nem kevés összeget áldozva ebből saját vagyonából.

1892 karácsonya előtt pár héttel lett kész a feltaláló elképzelése szerint működő fegyver.

illusztráció a Magyar Géniusz cikkéhez, 1893

Élete vége felé visszavonult és fiának adta át üzleti ügyeinek intézését.

1903-ban 86 évesen örökre lehunyta szemét a magyar óraipar egyik kiemelkedő alakja, Szeged legismertebb órása.

A Dél-Alföld városaiból számtalan órás tanulta ki a szakmát a nagyhírű szegedi cégnél, köztük a Hódmezővásárhelyi Engelthaller Béla, Burka Ferenc (1864-1945) és Vígh Gyula is.  

AZ ÜZLET UTÓÉLETE

Halála után üzletét fia, Brauswetter Vilmos (1849 - 1921) vitte tovább. A cég továbbiakban is „Brauswetter János Szegeden” feliratot használja az órák számlapján, a zsebóra tokokon és szerkezeteken. Svájci cégektől vásárolt zseb és falióra szerkezeteket nagy számban hazai készítésű tokokba szerelték.  

1873-ban - genfi tartózkodása idején - egy általa készített kronométer zsebórával mutatkozott be a bécsi világkiállításon, melyet érdeméremmel jutalmaztak.

1876-ban a Szegeden megrendezett Országos Ipar-, termény- és Állatkiállításon inga- és zsebórák, valamint „több különnemű saját készítményű órásgépezetek, segédeszközök" szerepeltek az általa bemutatott tárgyak között. „Haladást tanúsító óraműveiért" érdemérmet kapott.

Oklevél, 1876

Talán a legkedveltebb óramárka lehetett a városiaknak is, afféle korabeli státusszimbólum.Ezt erősíti meg egy 1947-es cikk, melyben az alábbiakat olvashatjuk.

"A hajdani szegedi diákok legkedveltebb érettségi ajándéka egy Brauswetter zsebóra volt. A szülők ezzel szereztek legnagyobb örömet férfisorba jutó gyermeküknek."

Egy - svájci tartózkodása alatt készült - zsebóráját sikerrel mutatta be az 1878. évi párizsi világkiállításon, melyen a magyar órásipart csak négy kiállító képviselte. 

A legkisebb fiú Brauswetter Ottó (1859-1919) azonban összekülönbözött bátyjával és átvette a cég vezetését, amely keze alatt 1914-ben fejlődésének csúcsára ért. Reklámhirdetéseire Japánból és Amerikából is érkeztek rendelések.  

Műhelyében 24 segéd végezte az órák izzasztását és fagyasztását. Becsületes üzletember volt. Alkalmazottainak a legegyszerűbb javítást is a legnagyobb gonddal kellett végezniük.  

Örökölte apja tehetségét, kiválóan értett a mechanikához. Találmányai közt ott van az ismétlőpuska mely jóval megelőzte a Browningot és egy önellenőrző óra is, melyet később a német Bürk-gyár forgalomba is hozott.

 

Az első Szegedi autó tulajdonosaként, 1904

Annyira bízott az első világháború győztes befejezésében, hogy a svájci óragyárakkal és bankokkal egyezséget kötött, hogy tartozását csak a háború végén kell kifizetnie. A történelem viszont nem volt kegyes hozzá, nem bírta elviselni a háború okozta üzleti veszteségeket és 1919-ben Demke palotában lévő lakásán főbe lőtte magát.

Halála után Vilmos fia Brauswetter János (1890-1973) vette át az üzletet. Az iskola utca 23-ból az üzlet átköltözött a Horváth Mihály utcába.

Az oskola utcai épületet 1983-ban védetté nyilvánították, az óraraktárt azonban 1990-ben lebontották, s az Oskola utcai házat jellegétől idegen tetőtér-beépítéssel átalakították.

 

 Pár óra Giczi Ádám gyűjteményéből:

 

Források:

Radics Béla: Egy elfelejtett fegyverkonstruktőr-család, a szegedi Brauswetterek
Délmagyarország, 1986. február 1. (27. szám)
Délmagyarország, 1947. augusztus 7. (178. szám
Délmagyarország, 1986. január 20. (16. szám)
Délmagyarország, 1986. november 29 (281. szám)
A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)
Magyar Géniusz, 1893. január 29. (5. szám)
Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 19. (Szeged, 1992)
magyarorak.hu
invaluable.com
Régi Szeged facebook csoport
watchmaker.hu/egy-ritka-brauswetter-janos-szegeden-zsebora-felujitasa
watchmaker.hu/egy-niello-technikaval-keszult-tulaezust-zsebora-felujitasa/ 

Külön köszönet Giczi Ádámnak a sok segítségért és a fotókért!